PJ, tudom, hogy élsz

Jövőnk álom álmodó nélkül,
léttelen létű múltban levés.
Őrültek vagyunk, megtisztulunk.
Időnk kevesebbnél s kevés.

Ahogy voltunk, soha nem leszünk.
Ahogy lennénk? Inkább nem vagyunk.
Felszáll a sötét űrbe úgyis,
elhalkul, és elveszik szavunk.

Nem ejthetik ki nevünk már soha,
- mindenütt abszurditás dadog -
e lemetszett kis gyermekfejek,
az öröknek hitt csillagok.

Most lenne időben

Cseh Tamásnak

„Omnia tempus habent…(Eccl. 3, 1)

Most lenne időben várni, várakozni.
Most lenne időben újra vágyakozni.
Most lenne időben álmodva pihenni.
Most lenne időben mindent visszaadni!
Most lenne időben gyöngéd ölelésünk.
Most lenne időben legtisztább szerelmünk.
Most lenne időben elindulni végre,
Most lenne időben felnézni a fénybe,

Minden szenvedésünk feldobni az égbe,
Készen készülődni, kész lenni időre!

Most lenne időben ügyünkről ítélni,
Most lenne időben halálra adatni,
Most lenne időben kétszer feltámadni,
Most lenne időben szövetséget kötni!

Most lenne időben, de nincsen idő rá.
Most lenne időben, de nem maradt időd rá.

Töredék

Fájdalmammal egyedül
ültem, vártam,
végül nagyon megfáradtam,
megrángattam anyám haját
s gyöngyök hulltak belőle.

Aien eontes

Álmomban a lépcső minden foka
síkba simult és ahogy térdre estem,
a templomajtótól a Pokolig csúsztam,
es az egész életem elfeledtem.

És a riasztó sötétnek odadobva,
megszűnik idő, tér, türelem, képzelet,
és csak hánykolódik semmit sem tudva
az ember, mint mielőtt megszületett.

Megértettem, milyen lesz a halalom:
el kell felednem addig mindenem.
Hátravetem zuhanó húsom
és csak lélekben emelkedem.

Wien, am 10. 05. 2009.

Sírvers

"Csak négy szám és kérdőjel voltam én is,
Már örökbe zárt nyolc, koldus emlék:
Őrizzetek meg szívetekben kérlek!
A zárójelen túl is élni szeretnék."

2009 London

Remete

Szokom az éhezést, jóllakat a fázás.
Szakállam növekszik örömömben.
Gazdag vagyok s nagyon hálás.
Csodáljátok magatok bennem.

2009 London