PJ, tudom, hogy élsz

Jövőnk álom álmodó nélkül,
léttelen létű múltban levés.
Őrültek vagyunk, megtisztulunk.
Időnk kevesebbnél s kevés.

Ahogy voltunk, soha nem leszünk.
Ahogy lennénk? Inkább nem vagyunk.
Felszáll a sötét űrbe úgyis,
elhalkul, és elveszik szavunk.

Nem ejthetik ki nevünk már soha,
- mindenütt abszurditás dadog -
e lemetszett kis gyermekfejek,
az öröknek hitt csillagok.

Most lenne időben

Cseh Tamásnak

„Omnia tempus habent…(Eccl. 3, 1)

Most lenne időben várni, várakozni.
Most lenne időben újra vágyakozni.
Most lenne időben álmodva pihenni.
Most lenne időben mindent visszaadni!
Most lenne időben gyöngéd ölelésünk.
Most lenne időben legtisztább szerelmünk.
Most lenne időben elindulni végre,
Most lenne időben felnézni a fénybe,

Minden szenvedésünk feldobni az égbe,
Készen készülődni, kész lenni időre!

Most lenne időben ügyünkről ítélni,
Most lenne időben halálra adatni,
Most lenne időben kétszer feltámadni,
Most lenne időben szövetséget kötni!

Most lenne időben, de nincsen idő rá.
Most lenne időben, de nem maradt időd rá.