Espirit des bagatelles

L.Á.-nak

Világvégi magányos platán.
Napfény rejtőzése a fehér havon.
Egy tökéletes levél vihar után.
Gyermekjáték párás ablakon.

Nádárnyékon lúdszárnyak suhognak.
Tiszavirág sóhaja, szép, mily szép volt.
Sejtelmes árnyak ha felettünk lobognak...
Nevess, nevess, ha beborul az égbolt.

A haldokló álma az első kedvesről...
Mint langyos szellő hevült kerteken.
Gyönyörködj még, míg teheted,
A legmúlandóbbon: az emberen.

Budapest, 2010. május 15.

Szerelmesek enciklopádiája

rátalálás

Te vagy?
Én vagyok. S te én?
Én vagyok te.
Jobban foglak szeretni,
mint te a felebarátod.

önátadás

Bízol bennem?
Hűséges leszek, mint az albatrosz.
Én pedig merész, mint a hangya,
mikot védi a várat
és a királynő életét.

ébredés

Béke. A szemeden. Az arcodon.
Megsímogatlak, gyönyörű vagy.
Szebbet álmodsz biztosan,
mint a kintfelejtett borospohár.

őszi séta

Levelek akadnak hajadba.
Mindketten felnevetünk.
A pókok is nevetnek.
Megpendül a pókháló.
Madarak sietnek haza,
s leszállnak fészkeikre.

moziban

Alig figyelek a filmre.
Kezedet símogatom.
Simább és fehérebb,
mint a menny a mozivásznon.

távolban

Ha nem vagy itt,
olyan idegennek hat minden,
mint a ketrecbe zárt madárdal.
Hiányzol,
mint süket matróznak a csigaház zenéje.
Annyira,
mint a hideg salaknak
az utolsó, forró fellobbanás.

ölelés

Nőstény oroszlán szájában a kölyke.
Haldokló markában meghajlott ostya.
Ringatlak mint egy holt csecsemőt,
dúdolok, dúdolok, dúdolok neked.


2007. Marburg an der Lahn

Húsvéti eschaton

Nincs kérdés, nincs könyörület.
Nincs megértés, nincs szánalom.
Ítélet; közömbös, reális őrület:
Mint a lapról törölt számokon.

Nincs több barát, sem simogatás.
Nincs több terv, nincs önámítás.
Áldó, meleg kezekkel ajtónyitás.
Gondűző, susogó elringatás.

De van feltámadás és boldog bódulat!
Végül az élet diktálja a szavakat.
Az utolsó megtérését, a végső átadást.
És a félelem nélküli számadást.

2010. Húsvétján