Espirit des bagatelles
L.Á.-nak
Világvégi magányos platán.
Napfény rejtőzése a fehér havon.
Egy tökéletes levél vihar után.
Gyermekjáték párás ablakon.
Nádárnyékon lúdszárnyak suhognak.
Tiszavirág sóhaja, szép, mily szép volt.
Sejtelmes árnyak ha felettünk lobognak...
Nevess, nevess, ha beborul az égbolt.
A haldokló álma az első kedvesről...
Mint langyos szellő hevült kerteken.
Gyönyörködj még, míg teheted,
A legmúlandóbbon: az emberen.
Budapest, 2010. május 15.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Kedvelem a stílusod, mégis ne feledd, a "napfény rejtőzése", az árnyék mind mélységről tanúskodik. Szép vers, de nem merítek belőle erőt, átélem, rezdülök és elkedvetlenít. Ragadd meg néha a boldog pillanataidat. Várom szeretettel,
Lina
Megjegyzés küldése